Munkafüggők

„Ha ​szeretsz engem, hagysz dolgozni!” – ismerős a „vicces” kikötés?

De mennyien szenvedünk a túlzott munkastressztől, hányan csekkoljuk az e-mailjeinket munkaidő után, és vajon mennyien vagyunk, akik hétvégén se restek céges üzenetekre válaszolni, mert épp sürgős határidő van? Hol kezdődik a munkaidő, és hol ér véget? Vannak még határok? Mi van akkor, ha már láthatatlanok ezek a határok, és ha már minden percünket a munkával töltjük? Ha szorongunk attól, hogy nem tudjuk befejezni a teendőinket, vagy hogy nem hozzuk ki magunkból a maximumot? És hogy érzi magát eközben a társunk, a családunk?

Létezik olyan, hogy munkafüggőség? Ez vajon ugyanolyan betegség, mint más függőségek, például az alkoholizmus vagy a drogfüggőség? Vagy pont ellenkezőleg: ez egy kívánatos és hasznos szenvedély, ami támogatja a családot, a munkahelyet és a társadalmat? Mi minden vezethet oda, hogy valaki a munka rabjává válik?

Hajszolt, tempós világunk fenyegető addikciója a munkafüggőség. Ne gondoljuk, hogy nem hat a testi-lelki egészségünkre, a társas életünkre, a nevelési gyakorlatunkra. Ha úgy véljük, bennünket is fenyeget a munkafüggőség, jobb, ha mindjárt beletemetkezünk Kun Bernadette hiánypótló kötetébe, amely sok év után először nyújt erről a civilizációs betegségről teljes kor- és kórképet úgy, hogy a felépülésre is ad megoldási tippeket.

„Amit ebből az érdekes és olvasmányos könyvből tanultam: a munkamánia nem hasznos szenvedély, hanem komoly következményekkel járó függőség, amivel foglalkozni kell.” – dr. Gyurkó Szilvia, gyermekjogi aktivista